Előre szólunk, hogy ez meredek lesz és hosszú. Mert van egy városka, és talán Móricz Zsigmond Rokonok műve is itt játszódott, de talán nem változott semmi e nagy magyar ugaron, mert akár ma is játszódhatna. Nem ragozzuk, most is játszódik.
Elég csak egy ici-picit mélyebbre túrni az utóbbi idők eseményeiben és máris egy elborzasztó kép kerül elénk. Egerben is megy a fúrás-faragás, a vargabetűk, a hátbatámadás és egymás gáncsolása. Csak éppen erről az átlag egri semmit nem tud. Nem szabad tudnia, mert kedvenc politikusaink, vezetőink rossz színbe kerülnének. És nem szabad megtudni szélesebb köröknek sem, mert akkor az érdekek sérülnek és esetleg nem lehet tovább játszani a jófiúsat és megbukik a sikerpropaganda és akkor az a vég.
Mégis, hogyan lehet az, hogy a város színháza igazgatójának felesége egyben alpolgármester is? Rendben, előbb volt feleség, és előbb volt alpolgármester asszony, mintsem a férj színidirektor, de nem volt egy percig sem probléma átlépni etikai kérdéseken. Egyrészt maga mondta, hogy nem fog színészkedni, másrészt minden felnőtt korú ember tisztában kell legyen azzal, hogy egy önkormányzatban az alá-fölé rendeltségi viszonyoknál legalábbis pikáns a férj-feleség kapcsolat. Főleg, ha az alpolgármesterség a kulturális területekre terjed ki elsősorban. De ez nyilvánvalóan sem őket, sem a kinevezőiket nem zavarja. Kicsi hab a tortán, hogy a családi vállalkozás annyival előrébb tart, hogy még a gyermek is a színházban kapott munkát, de családon belüli kérdéseket tényleg ne feszegessünk. Versfelmondás és színházi próba rendben van, de a Székhelyi-ügyben tőle egy szót sem hallottunk a magyar kultúra védelmében. Értse ezt mindenki a saját szája íze szerint, de a csend mindennél többet mutat. Alpolgármester asszonyunk is csak sunyin hallgatott, a háttérből viszont osztja az észt.
Aztán itt a színházigazgató úr, mint önmaga. Kész szerencse, hogy van, és bármennyire szeretnénk elfogadni, hogy nem ő, és színházvezetői képességei miatt került leszálló ágba a Gárdonyi Géza Színház, nehéz nem elvonatkoztatnunk. Itt a legutóbbi eset, tessék, lehet érdeklődni, hogy mégis ki miatt, kinek a bosszúhadjárata miatt kellett milliókat fizetni egy táncosnak, akit korábban sikerült elkergetni ebből a városból? Mindegy is, nem? Jöttek újak, a régieket meg elfelejtjük. Egyébként pedig a per magánügy.
És máris itt a következő játékos, illetve duett. Mégis hogy lehet az, hogy egy polgármester és a város jegyzője, ha nem is jegyben, de együtt járnak? Senkit nem zavar ez a helyzet? Illedelmesen elfordulunk, hisz ez mégiscsak magánügy? Egy ilyen kapcsolat nem befolyásol alapvetően semmilyen városházi vagy önkormányzati folyamatot? Dehogynem, mindjárt látszani is fog.
Helyben vagyunk a Székhelyi-üggyel. Nézzük vezetőink gyönyörű leszereplését. Az ügy nyomán a polgármester nem észlelte vagy nem jelezték neki, hogy mekkora baj lehet ebből. Megpróbálták elsinkófálni az ügyet, ehelyett elbénázták. A Művészetek Háza vezetője és jegyzőasszony jóbarátok. Ez magánéletben is rendben lenne. Művészetek Háza vezetőnője és az EVAT vezetője, nemzetes kapitány urunk is a puszta barátságnál erősebb kötelékben vannak. Kapitány urunk ládd, egyszerre lokálpatrióta, meg fertálymester vezető, meg még ki tudja micsoda. Miután mindenki kizsidózta magát kedvére és az ukáz is megérkezett fentről, hogy a kapitány érdemei elismerése mellett távozhat, a kapitány kiterítette lapjait. Barátság és harcos évek ide vagy oda, úgy megfogta mindenki egymás farkát rágörcsölt kézzel, hogy nem tudják elereszteni a mai napig. Jött is az ellencsapás, hogy rendben, ha velem packáztok akkor én viszem a pereputtyot, fertálymesterestűl meg lokálpatriótástúl. De az ügyben nem csak ők itt a díszvirágok. Vannak itt a sötét lyukak mélyén csendben meghúzódó további szereplők, akik legszívesebben a sötétben is maradnának. Egyszerű porhintés az, hogy egy bizottsági elnök lemond és otthagyja a bizottságot, mert ehelyett úgy kellett volna kirúgni a testületből, maguk közül, pártból (KDNP-ből), hogy a lába nem éri a földet, ehelyett egy-két millió a pártkasszába vándorolt, szék megmentve, és lássatok csodát, új iroda várja a tisztelt egrieket a Vörösmarty úton. De ott a másik sötétben bujkáló, az igazi kavaró, a polgári körös. Na aztán ő is jól bemattolta a polgármesterünket. Ha úgy alakul, akkor az a csapat is szépen kihátrál a polgi mögül, és akkor ennyi is lett volna a történet.
Említetteken kívül még egy idősebb alpolgármester és egy-két képviselő is beszállt tavaly a letiltásba, de erről sem tud a közvélemény. Égtek a vonalak, forrósodott a helyzet, csak éppen senki, senki nem volt annyira tökös, hogy a sarkára álljon és azt mondja, hogy elég!
Aztán itt időközi választás kérdése is. Lemond a képviselő? Nem mond le? Vele aztán ne taktikázzon senki, még a Fidesz se húzzon ujjat vele, mert szól apunak, aki a Lokálpatrióták fő alakja, aztán lesz forrásmegvonás meg kerékpárút letiltás. Jön amonnan is, hogy nem kellene nagyon zavarni a gyereket, nem éppen most szállt füstbe évi 20-30000 tonna fára kötött szerződés? Nem lesz biomassza fűtőmű Egerben, így nem lesz kinek eladni a fát, így nem lesz támogatás sem. Szóval legyen ez a lemondás a gyerek magányügye, jó?
Tisztelt olvasók, tisztelt egriek!
Ez folyik Egerben, ilyen pitiáner összefonódások és kapcsolati hálók fojtják meg városunkat. Nem akarunk tanácsokat adni a jövőre, de tényleg így kell ennek lennie? Ez a normális?
Ja és van folytatás.