Köszöntöm az Olimpia eseményeit követőket. Ma ismét hazai érintettségű politikusok versenyeznek, így mi is ott vagyunk. Ma két versenyzőnk, Pál György szocialista képviselő és Sós István alpolgármester mérettette meg magát a ringben, egy régi, nemes hagyományokkal bíró sportágban - az egymásra mutogatásban!
Nagyon vártuk ezt a pillanatot, hiszen mindkettőjükben buzog a tettvágy. Az egyikben azért, mert már nincs a városvezetésben, a másikban talán azért, mert kirúgatta Pál a jó kis állásából. Feszültség, személyes indíttatás, ezek a legjobb gyúanyag egy meccshez. És igen, máris kezdődik!
- Amikor Sós alpolgármester úr volt...
- Emlékezzen Pál képviselőtársam, hogy amikor négy évvel ezelőtt...
- Ez nem igaz, mert amikor Ön néhány éve még...
- Ezt Önnek jobban kell tudnia, hiszen ott volt, így aztán...
Nem hiszünk a szemünknek! Hihetetlen küzdeni akarás, a másik megsemmisítése és belealázása a padlóba. Micsoda küzdőszellem, igazi jó példával járnak az egriek előtt. Ezek már szinte szeretik egymást, ahogy folyamatosan egymással "keringőznek". Ismerik egymás mozdulatait, reakcióit, így alaposan fel is tudnak készülni egymásból.
A küzdelem kiegyenlített, Sóst csak a frakció együttérzése menti meg a bukástól. Érzi maga is, hogy ez nem igazi győzelem, rá is néz Pálra. Magasztos pillanatok ezek, egymás szemébe néznek, megtörténik a kézfogás. Két év múlva találkozunk, és elkaplak! - ezek a gondolatok manifesztálódnak. Ezek még küzdeni fognak egymással! Pál végül rezzenéstelen arccal figyeli, ahogy Sós nyakába kerül az érem.
Brávó!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.